Amikor gyerek voltam, természetesen tőlem is legalább milliószor megkérdezték, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek.
… és természetesen, mint minden gyerek, én is azt mondtam, hogy „nem tudom”.
Egy dolgot tudtam biztosan, hogy NEM fizikai munkát szeretnék csinálni. Nyápic voltam (vagyok?) na.
Amit viszont szerettem, az a papírokkal való foglalkozás, az íróasztalnál üldögélés, rendszerezés, és hasonlók. Akkor még nem volt számítógépem, így a rendszerezés kimerült annyiban, hogy hetente az egyik fiókomból a másikba átpakoltam szépen, méret, és téma szerint a tankönyveimet, a levélpapírjaimat (ha az ifjabb generáció tagja vagy, majd egyszer elmesélem, hogy az mi is volt 😉 ), a jegyzettömbjeimet, és a ceruzáimat.
Valamint imádtam meghallgatni a barátaimat az éppen aktuális szerelmi bánatukról, iskolai, otthoni problémájukról.
Középiskolában már nagyon benne voltam a bizniszben, az egyik illatszer márkának voltam a „tanácsadónője”, valamint egy budapesti fehérnemű készítőnek a viszonteladója… egy lánykollégiumban. Terveztem, hirdettem, eladtam.
Gondolhatod, hogy ezek után már csak két lehetőségem maradt… pszichológus leszek, vagy marketinges.
Mivel a MARKETINGBEN több pszichológia van, mint amennyi marketing a PSZICHOLÓGIÁBAN, végül úgy döntöttem, hogy maradok a MARKETINGNÉL.
Első sorban kicsi és/vagy kezdő MARKETINGTUDATOS vállalkozásokkal szeretek együtt dolgozni.
Ha úgy gondolod, hogy a marketing egy szükséges rossz a vállalkozások életében, ne is keress!
Egyébként szeretettel várok minden megkeresést,
… lendítsük fel együtt vállalkozásodat!
Angyal Renáta